Interjú Eva Longoriával

-Áruld el, otthon is van egy kis kertész legényed?

-Fenét! Egyébként elég ritka, hogy Los Angelesben egy kertésznek kigyúrt teste van, és félmeztelenül nyírja a füvet…

-Az idősebb vagy a fiatalabb pasik jönnek be inkább?

-Nálam a kor nem számít, sokkal inkább a kisugárzás! Egyszer egy hollywoodi partin találkoztam Johnny Deppel. Istenem, annyira lenyűgöző volt, hogy legszívesebben ott helyben letepertem volna. Csak hát vele volt a felesége is… Egyébként szeretem, ha egy férfinak van humora és tudja, mit akar! Ki nem állhatom a tutyimutyi, határozatlan alakokat! De az is fontos, hogy jó teste legyen!

-Őszintén: léptél már valaha félre?

-Nem! Ha komolyan együtt járok valakivel, akkor hűséges vagyok. Ha viszont látom, hogy nem működik a kapcsolat, akkor befejezem.

-Most jársz valakivel?

-Igen, bár egy ideig próbáltam titkolni. :-) Mondjuk nem sok értelme volt, hiszen ő is híres, mivel a San Antonio Spursban kosarazik. Ja, Tony Parkerről van szó! Nagyon egymásra találtunk. Nemrég jöttünk vissza a Karib-szigetekről, ahol csodás napokat töltöttünk. A baj csak az, hogy mindenhová követnek a paparazzik, de még ez se zavar minket, ha egymásra vagyunk cuppanva.

-Már fiatalabb korodban is ennyire beindultak rád a teremtés koronái?

-Kislány koromban csúnya voltam! Annyira, hogy sok osztálytársam Duckynak (rút kiskacsának) csúfolt. Három nővérem van, mindannyian szőkék és fehér bőrűek. Sokáig szenvedtem emiatt, sőt néha azt gondoltam, hogy örökbe fogadtak, és csak tinédzser koromban kezdtem kikupálódni. Ma viszont már büszke vagyok a külsőmre.

-Mivel és hogyan hódítod meg az áldozataidat?

-A pasik általában már egy szexi ruhadarab vagy kivillanó testrész láttán elvesztik a fejüket. Ilyenkor elég egy kacér pillantás vagy egy mosoly. A többi megy magától.